Egy esküvő különleges és fontos esemény minden Jegyespár életében. Ahogyan a szülőknek is.

Na, de mi van akkor, ha a készülődés időszakát folyamatosan beárnyékolja a szülőkkel való konfliktusok, súrlódások sorozata?

Az esküvőre készülődés egy felnőtté válási folyamat. Igen, még akkor is, ha Ti Jegyespárként régóta önálló lábakon álltok, akár külföldön éltek, távol a családotoktól.

Felnőtté válás és leválási folyamat, amelyet elsősorban a szülők élnek meg. Picit nézzetek az ő szemükkel. Hosszú évekig gondoskodtak rólatok, ami egy elevenen élő emlék minden szülőben. Habár Ti már rég önálló életet éltek, a szülőkben az esküvőtök fogja realizálni azt, hogy „Jé, tényleg felnőtt a gyerekem! Azta, hát még csak most volt kisbaba, most meg már saját családot alapít.”

Ez egy nagyon fontos folyamat minden szülő életében és mindenki másképp éli meg. Mindenkiben máshogy ülepszik ez az egész le, és az esküvőtök lesz az utolsó olyan közös nagyobb családi esemény, ahol esetleg még ők is tudnak segíteni, hozzátenni az egészhez bármit, mert tudják, hogy utána már saját családként fogtok tovább működni.

Van aki pozitívan éli meg ezt a folyamatot szülőként, van akiben feszültség keletkezik. A lehető legtöbb probléma és konfliktus forrása, amely a készülődés során felmerül a szülőkkel, visszavezethető erre az alaphelyzetre.

Sokszor csak annyit láttok, hogy egy Örömanya borzasztóan szigorúan és hideg hangnemben próbál utasítgatni Titeket, vagy negatívan nyilatkozik az általatok választott helyszínről, dekorációs színvilágról, szolgáltatókról, stb.

Tudnotok kell, hogy valójában ő is a legjobbat szeretné Nektek. Él benne a vágy, hogy a rokonoknak, családtagoknak is kedvére tegyen. Sok Örömszülő legbelül fél a többi családtag, rokon véleményétől, ezért szeretne beleszólni az esküvőbe, a dekorációba, a vacsora menüsorába és a szolgáltatók kiválasztásába.

Megtörtént eset:

Épp egy különleges nyári esküvőt szerveztünk hónapok óta egy kedves, szerelmes Jegyespárral, amikor egy madárcsicsergős tavaszi napon sor került az ünnepi vacsora menükóstolójára.

Én, esküvőszervezőként, nem szoktam általában a Jegyespárokkal tartani a kóstolón, hiszen az ő véleményük a fontos a menüsor tekintetében, nekik kell kiválasztani az igazán ízletes falatokat arra a napra. Én a kóstoló végére érkeztem, mert utána még tartottunk egy átfogó megbeszélést a Jegyespárral, ill. aznap szerettük volna a szertartás helyszínt kiválasztani, stb.

A szülők is az ifjú Jegyespárral tartottak. Szeretek az Örömszülőkkel megismerkedni és szeretek velük beszélgetni, mert mindig látom, hogy ők is mennyire izgatottan várják a Nagy Napot és csillog a szemükben a büszkeség. 🙂

A kóstoló sajnos nem telt jó hangulatban, ezt a megérkezésemkor észleltem. Ahogy elkezdtem beszédbe elegyedni az Örömszülőkkel, a Vőlegény Édesanyjától azonnal éles kritikát kaptam én magam, ill. a helyszín. Tulajdonképpen minden eddigi döntést megvétózott a Jegyespár részéről, amiben láttam, hogy a Pár nagyon kellemetlenül érzi magát, jogtalannak élték meg az éles, lebecsmérlő felszólalást, ami nem az első ilyen megnyilvánulás volt.

Mit tettem én ebben a szituációban?

Hidegzuhanyként ért az Örömanya éles kritikája, nem tagadás, hiszen még nem is ismert igazán, még nem is váltottunk szót. Az átlagtól eltérően, én nem vettem magamra és nem burkolóztam a sértettség meleg takarójába. Nem hagytam magára a Jegyespárt és a szülőket ezzel a konfliktussal.

Mivel szívügyem a Jegyespárok boldogsága és szívügyem maximálisan boldoggá tenni a készülődés időszakát, így azonnal arra törekedtem, hogy megértsem, miért történik így minden. Hiszen a Pár szereti egymást, egy ízletes kóstolón voltak túl, a helyszín igyekszik rugalmasan mindent megvalósítani az elképzelésekből. A szülők kétség kívül büszkék csemetéikre, mégis feszültség uralkodik jelenleg boldogság helyett.

Elkezdtem beszélgetni az Örömanyával. Őszintén érdekelt, hogy ő miért van ennyire paprikás kedvében. Miért nem engedi át magát ő is a boldog készülődésnek? Mi a feszültség igazi forrása?

Odafigyeltem a mondataira, a kéréseire, a kritikáira, és igyekeztem értelmezni azokat. A kimondott szavak és mondatok mögött megérteni azt a feszültséget, amivel ő küzdött éppen akkor. Valószínűleg hónapok óta feszültséget élt meg, amely ezen a napon tört felszínre bődületes erővel.

Hamar kirajzolódott előttem, hogy az Örömanya valójában fél a családtagok véleményétől, ezért kényesen próbál mindent úgy alakítani, hogy a lehető legkevesebb kritika érje őt a család többi részétől. Valószínűleg a saját esküvőjén is sok kritikát kaphatott és ez az élmény élénken élt benne. Igyekezett versenybe szállni a tökéletesség mércéjén, de az örökérvényű mondás sajnos utolérte folyton: sohasem lehet mindig mindenkinek egyszerre ugyanúgy jól a kedvére tenni. Ez pusztán emberi mivoltunkból és szubjektív megítélésünkből fakad.

Emellett pedig az „általános” leválási folyamat zajlott, ami egyszerre megdöbbentette és egy picit megrémisztette. A tudat ott motoszkált, hogy bízik a saját gyerekében és tudja, hogy jó úton halad, de egy anyai szív azért szorosabban szeret és igyekszik minél több ideig ott maradni a „pici gyerek” mellett, még ha az már felnőtt is.

Beszélgettünk. Elmeséltem, hogy miért pont ezt a helyszínt választotta a Jegyespár és miért szeretnék szabadég alatt elfogyasztani az ünnepi vacsorát, hogy mennyit kutakodtunk már a tökéletes helyszín után és ez felel meg az összes elvárásnak. Megnyugtattam, hogy tényleg mindenre gondoltunk és ha hűvösebb lesz, az idősebbeknek lesz kikészítve takaró, amely színben pontosan illeszkedik a dekorációhoz. Minél többet beszéltünk, annál inkább megnyugodott. Az őszinte beszélgetéstől feloldódott benne a feszültség. A fókusza áthelyeződött a Jegyespár boldogságára.

Sokszor azt gondoljuk, hogy a félelmeinkkel egyedül vagyunk. Hogy a bennünk élő feszültséget nem oszthatjuk meg mással. Kevésnek és sebezhetőnek érezzük magunkat. Ez egy természetes emberi reakció, de általában tévesen érezzük mindezt. Bátran megoszthatnánk a bennünk élő félelmeket, feszültségeket. Esküvőszervezőként sok-sok emberi történetet hallottam, sok titkot bíztak már rám és sok mindent éltem meg testközelből az esküvői készülődések, a Nagy Nap során. Esküvőszervezőként az a hivatásom, hogy a támasza legyek a Jegyespárnak, egyben a legjobb barátja, a tanácsadója és persze a szervezője. Számíthatnak rám akkor is, ha lelkiekben nehezen élnek meg valamit.

Szeretek az Örömszülőknek is segíteni azzal, hogy őszinte érdeklődéssel figyelek rájuk és meghallgatom őket. Hiszen az a bizonyos Nagy Nap nélkülük nem jöhetett volna létre, mivel ők neveltek fel Titeket. Ezt tartsátok Ti is szem előtt. A szüleitek adják az életetek fájához a „gyökereket” és egy fa sem tud messzi magasba nyúlni, ha nem biztosak a gyökerei a földben.

Kívánom, hogy oldjátok fel a feszültségeket a szülőkkel, ha vannak. Nézzetek egy picit az ő szemükkel, helyezzétek más perspektívába a történéseket, mert a legjobbat akarják Nektek. Mindannyian küzdünk félelmekkel, belső feszültséggel.

Ha problémába ütköztök írjatok nekem üzenetet, vagy kérjetek visszahívást ide kattintva, mert örömmel segítek.

Legyen mosolygós az esküvőre készülődés, 🙂

~Ágota~